Nagyon sokan el mennek külföldre idén nyáron azok közül az emberek közül akiket nagyon szeretek .Nem mondom és nem is fogom nekik azt mondani hogy maradjanak itt csak azért mert fáj a szívem hogy el mennek és nagyon mesze lesznek :),Inkább azt mutatom hogy menyire örülök hogy van lehetőségük arra hogy elutazhatnak. Kicsit attól félek őszintén/igazából hogy ki mennek külföldre és elfelejtenek ...Bár meg van a a nagyon kicsi esélye annak hogy én felejtem el őket de nem hiszem ...Gonoszságra utal ha én azt kérem tőlük ne felejtsenek el ?
Ezen gondolkozom hogy milyen dolog ilyet kérni olyantól akit szeretsz hogy ne felejtsen el téged helyes -e vagy nem helyes :D
Vannak ilyen hülye tények hogy a barátokat csak kölcsönbe kapjuk és hogy csak egy ideig maradnak velünk de szerintem ez butaság :) vagy ha nem butaság akkor nem mindig igaz :)
Meg akit szeretsz akit igazán szeretsz azt el tudod engedni mert szereted mert tudod ha elengeded akkor ö boldog lesz :) Az ilyenekbe is nagyon furcsa belegondolni ...Szeretem őket :D de nem szívesen engedem el őket persze nem nagyon tudok mit tenni :D szóval így is úgy is el fognak menni :)
ui : Karen,Balázs jó utat :)
Egy barátot gyakran meg kell kímélnünk attól, amit valójában
gondolunk. Amolyan hallgatólagos egyezség ez. Nem veszünk tudomást
egymás hibáiról, és megőrizzük egymás titkait. A barátság nem az
őszinteségről szól. Az igazság túl éles fegyver ahhoz, hogy
olyasvalakivel szemben forgassuk, akiben megbízunk, és akit tisztelünk. A
barátság az önismeretről szól. A barátunk szemében önmagunkat látjuk,
mint egy tükörben. Segít megítélni, hol tartunk, hova jutottunk.
